Dr. Wolfgang Feist, a passzívház-elv egyik megalkotója szerint a passzívház fogalma:
„A passzívház egy olyan épület, melyben a termikus komfortérzet (ISO 7730) egyedül azon friss levegőtérfogatáram utánfűtésével vagy utánhűtésével biztosítható, mely a kielégítő levegőminőség eléréséhez (DIN 1946) szükséges – további egyéb levegő felhasználása nélkül.”
A pontos fogalmon túl mit is jelent az, hogy passzívház?
A passzívház az alacsony energiaigényű épületek között is kiemelkedően alacsony energiafelhasználású épület. Lényege, hogy a fűtési — és megfelelő tervezés esetén a hűtési — energiaigénye annyira kicsi, hogy a belső komfortérzet különálló, hagyományos fűtési vagy hűtési rendszer nélkül is biztosítható lehet.
Ez azt jelenti, hogy az épület megfelelő belső hőmérséklete alapvetően a szellőztetéshez szükséges levegőmennyiség felhasználásával, annak téli utánfűtésével vagy nyári utánhűtésével tartható fenn. Alapesetben tehát nincs szükség radiátorra, padlófűtésre, falfűtésre, mennyezetfűtés-hűtésre vagy más nagy felületű hőleadó rendszerre ahhoz, hogy az épületben megfelelő komfort alakuljon ki.
Egy passzívház minden részletében arra törekszik, hogy az épület energiaveszteségeit a lehető legkisebbre csökkentse, miközben a rendelkezésre álló hőnyereségeket a lehető legjobban hasznosítsa.
Veszteség keletkezik a hőszigetelt épületburok felületein keresztül, a tér minden irányába, hővezetés és sugárzás útján. További veszteséget jelenthet az épület tömítetlenségéből és a szellőzésből adódó légcsere, amelynek következtében a belső, felfűtött levegő hőenergiája távozhat az épületből.
A nyereség oldalon számításba vehető az épületet használó személyek által termelt hő, a használati berendezések és a világítás hulladékhője is. Kiemelten fontos továbbá a szoláris nyereség, vagyis a napsugárzás passzív, direkt és indirekt hasznosítása. Jó tervezés esetén a fűtési időszakban ez jelentős mértékben hozzájárulhat az épület kedvező energiamérlegéhez, és a fűtési igény nagy részét is képes lehet biztosítani.
Ugyanakkor ugyanaz a napsugárzás, amely télen előnyös, nyáron kedvezőtlen túlmelegedést okozhat. Ezért a passzívház-tervezésnek nemcsak a téli energiahatékonyságról, hanem a megfelelő nyári napvédelemről, árnyékolásról és túlmelegedés elleni védelemről is szólnia kell.
Fontos különbséget tenni a jogszabályi energetikai követelmények és a valódi épületenergetikai minőség között. Az energetikai rendeletek és az épületek tanúsítási rendszere gyakran hangzatos megnevezéseket használ, azonban a „közel nulla energiaigényű” vagy más hasonló besorolások nem feltétlenül jelentenek valóban kiemelkedően energiahatékony épületet.
Sok esetben a kevésbé kedvező épületenergetikai teljesítményt megújuló energiaforrások alkalmazásával próbálják kompenzálni. Ez azonban önmagában nem azonos a jó épülettel. A helyes sorrend éppen fordított: először az épület energiaigényét kell a lehető legkisebbre csökkenteni jó tájolással, megfelelő hőszigeteléssel, hőhídmentes részletképzéssel, kiváló légtömörséggel és hővisszanyerős szellőzéssel. Csak ezután érdemes a már minimálisra csökkentett energiaigényt megújuló energiaforrásokkal fedezni.
Hosszú távon téves szemlélet egy kevésbé energiahatékony épületet gépészeti vagy megújuló energiás megoldásokkal úgy „kozmetikázni”, mintha az valóban korszerűbb lenne egy jól megtervezett passzívháznál. A passzívház lényege nem az, hogy az energiafogyasztást utólag próbáljuk ellensúlyozni, hanem az, hogy maga az épület legyen eleve olyan minőségű, hogy a működéséhez a lehető legkevesebb energiára legyen szükség.
Az első passzívház 1991-ben épült Darmstadtban, és energetikai teljesítménye ma is figyelemre méltó. Ez jól mutatja, hogy a passzívház nem pillanatnyi divat vagy rövid távú technológiai irány, hanem hosszú távon is érvényes építészeti és energetikai szemlélet. Nemcsak annak lehet jó döntés, aki „egy életre” épít házat, hanem annak is, aki 5–10 éves távlatban gondolkodik, és olyan épületet szeretne, amely 10–20 év múlva is korszerűnek nevezhető.
Egy passzívház működése nem egyetlen szerkezeti vagy gépészeti megoldáson múlik, hanem több, egymással összefüggő tervezési elv pontos összehangolásán.
A passzívház egyik alapja a nagyon jó hőszigetelésű épületburok. Ez minden olyan szerkezetet érint, amely a belső fűtött tér és a külső tér, illetve a belső fűtött tér és egy fűtetlen tér között helyezkedik el.
Ide tartoznak többek között a külső falak, a tető- vagy födémszerkezetek, az alsó zárófödémek, a talajjal érintkező szerkezetek, valamint a nyílászárók is. Ezeket megfelelő minőségben és megfelelő vastagságban kell hőszigetelni ahhoz, hogy a lehető legkisebb energiaveszteség keletkezzen ezeken a felületeken.
A passzívház-tervezés egyik fontos feladata a hőhidak hatásának csökkentése. Az épületek geometriai hőhidai teljes mértékben nem mindig kerülhetők el, de megfelelő tervezéssel a hatásuk jelentősen mérsékelhető.
Ugyanez igaz az egyes szerkezetkapcsolatokra is. Egy erkély, lábazati csomópont, attikakapcsolat vagy nyílászáró-beépítés például kedvezőtlen kialakítás esetén erős hőhíddá válhat. Nem mindegy azonban, hogy egy részletmegoldás komoly hőveszteséget, penészesedést és épületkárokat okoz, vagy csupán minimális, ellenőrzött mértékű hőhídként jelenik meg az épület működésében.
A cél ezért nem pusztán az, hogy az épület vastagon hőszigetelt legyen, hanem az is, hogy a szerkezetek kapcsolatai, csomópontjai és részletmegoldásai energetikailag és épületszerkezetileg is átgondoltak legyenek.
A passzívház másik alapvető követelménye a kiváló légtömörség. Ez azt jelenti, hogy az épület szerkezeteinek kapcsolatait úgy kell kialakítani, hogy azokon keresztül ellenőrizetlenül ne tudjon levegő áramlani a kültérből a beltérbe, illetve a beltérből a kültérbe.
A cél az, hogy az épület ne a szerkezeti réseken, illesztéseken és hibás csomópontokon keresztül „szellőzzön”. Az ilyen ellenőrizetlen légmozgás energiaveszteséget, huzathatást, komfortromlást, páralecsapódást és akár épületszerkezeti károkat is okozhat.
Különösen problémás lehet, ha a belső tér melegebb, magasabb páratartalmú levegője a szerkezetekbe jut, majd ott lehűlve kicsapódik. Ez hosszabb távon penészedéshez, nedvesedéshez és a szerkezetek károsodásához vezethet. Egy rosszul kialakított, tömítetlen szerkezet ráadásul nem mindig egy irányban engedi a levegőt mozogni: előfordulhat, hogy a már szennyezett vagy penészes résekből a beáramló levegő szennyeződéseket, penészspórákat juttat a belső térbe.
A szellőztetést ettől teljesen külön kell kezelni: passzívház esetén a friss levegő utánpótlása ellenőrzött módon, felhasználói beavatkozástól függetlenül, hővisszanyerős gépi szellőztetéssel történik.
A passzívházban az épület szellőztetése a használóktól függetlenül, folyamatosan és szabályozott módon biztosított. A gépi szellőztetés gondoskodik arról, hogy a lakók számára megfelelő mennyiségű friss levegő jusson az épületbe, miközben az elhasznált levegő távozik.
Mindez úgy történik, hogy a rendszer az elhasznált levegő energiájának jelentős részét visszanyeri, és azt a beérkező friss levegő hőmérsékletének kedvező irányú módosítására használja fel. Télen előmelegíti, nyáron pedig hűvösebb irányba mozdíthatja el a beérkező levegőt.
A passzívház tervezésénél nagyon fontos — bizonyos esetekben az egyik legfontosabb — szerepe van a tájolásnak, az üvegfelületek méretének és elhelyezésének, valamint a nyílászárók minőségének.
A cél az, hogy a fűtési időszakban a napsugárzásból származó hőnyereség minél jobban hasznosuljon, ugyanakkor a nyári túlmelegedés megfelelő árnyékolással, napvédelemmel és tudatos építészeti kialakítással elkerülhető legyen.
Egy passzívház megtervezése nem csupán vastagabb hőszigetelést vagy korszerű gépészetet jelent, hanem átgondolt építészeti, energetikai és műszaki döntések sorozatát. A jó eredményhez már az első tervezési lépéseknél fontos tisztázni a telek adottságait, a tájolást, az épület formáját, a szerkezeteket, a nyári árnyékolást és a várható energiaigényt.
Amennyiben felkeltette érdeklődését a passzívház szemlélet, vagy szeretné megtudni, hogy az Ön telkén, meglévő elképzeléseivel vagy tervezett épületével milyen lehetőségek vannak, érdemes már a folyamat elején szakértővel egyeztetni.
Szívesen segítünk egy első konzultáció keretében áttekinteni a lehetőségeket, a várható műszaki irányokat és a passzívház-tervezés legfontosabb szempontjait.
